Néha túl fáradtak vagyunk, hogy mindent megcsináljunk, ami a listánkon szerepel. Tudjuk, hogy olvashatnánk egy könyvet, vagy neki állhatnánk a garázs takarításának, de a telefon görgetése vagy a tévé nézése egyszerűen könnyebb.

Az energiánk korlátozott és ha erőfeszítéseket teszünk az élet egyik területén, tudomásul kell vennünk, hogy kevesebb marad más területekre.

Van egy pszichológiai fogalom, amit egó-kimerülésnek hívunk. Erről akkor beszélünk, amikor eljutunk odáig, hogy már nem tudjuk szabályozni a gondolatainkat, érzéseinket és cselekedeteinket, egyszerűen megesszük azt a sütit, vagy megnézünk még egy részt a sorozatból. Önkontrollunk úgy működik, akár az izom, fokozott igénybevétel után átmenetileg kimerül.

A kutatók ezt a híres „Retek-kísérlettel” igazolták. Egyetemi hallgatókat kértek meg, hogy éhesen látogassák meg a laboratóriumot, ahol egy asztalon sütemények, valamint retek szeletek várták őket. A hallgatók egy része csak a retekből ehetett, vagyis ellen kellett állnia az édességeknek, egy másik időpontban megjelenő csoport pedig ehetett a süteményekből is. Ezen felül volt egy kontrollcsoport is, akiket semmilyen étellel nem kínáltak meg. Ezután a hallgatóknak megoldhatatlan feladványokon kellett dolgozniuk. Az a csoport, melynek résztvevői csak a zöldséget fogyaszthatták, sokkal hamarabb - átlagosan nyolc perc után feladták a próbálkozást - míg azok a társaik, akiknek nem kellett ellenállniuk az édességeknek, vagy éhesek voltak, de semmilyen ételt nem kaptak, húsz percig próbálkoztak a megoldással.

Ha az egó-kimerülés állapotában vagyunk, az érzések erőssége általánosan megváltozik: egy szomorú film mélyebb szomorúságot, az idegesítő dolgok nagyobb kellemetlenséget, egy tábla csoki nagyobb sóvárgást idéz elő.

Önmagunk szabályozásához, a szervezetünknek cukorra van szüksége. Hipoglikémiás személyek, illetve cukorbetegek, akiknek általánosan alacsony a vércukorszintje, nehezebben tudják szabályozni negatív érzelmeiket. Többször küzdenek koncentrációs zavarokkal, ingerlékenyebbek, jobban szoronganak és nehezebben küzdenek meg a stresszel.

A kutatók tovább vizsgálták a cukor szerepét, Egy kísérletben bebizonyították, hogyha ego kimerülés esetén a kísérleti személyeknek cukros, illetve édesítőszerrel ízesített limonádét kínáltak, a cukor visszafordítja a kimerülés hatásait. Hátránya, hogy hatása rövid ideig tart, átmenetileg csökkenti a tüneteket, de hosszútávon nem alkalmazható.

Tovább kutatva az önkontrollt, kiderült, hogy valójában nem csak az erőforrás kiapadása okozza, hogy az emberek nem tudnak újra és újra felülkerekedni ösztöneiken. A kulcs a motivációban és a szemléletmódban rejlik. Csak akkor adjuk fel, ha nincs, ami tovább ösztönöz. Carol Dweck és munkatársainak kísérletei alátámasztják, ha úgy gondoljuk, hogy az erőfeszítésektől energikussá válunk, akkor az védettséget biztosíthat a kimerüléssel szemben.

Vizsgálatukból kiderült, hogy azok a hallgatók, akik úgy tekintettek a kitartásukra, mint egy kiapadhatatlan erőforrásra, sokkal sikeresebben teljesítettek a vizsgaidőszakban. Ezzel szemben, azok a hallgatók, akik abban hittek, hogy az akaraterejük limitáltan áll rendelkezésükre, több egészségtelen ételt fogyasztottak, halogatták a tanulást és nehezebben kezelték a stresszt.

Tehát fontos, hogyan gondolkodunk saját magunkról és arról, hogy mire vagyunk képesek. Ha úgy gondolunk magunkra, hogy van energiánk elvégezni a feladatokat, akkor nem, de legalábbis kevéssé válunk kimerültté. Ha a mentális fáradtságunk tényleg csak a biológián múlna, akkor az erről alkotott hitünk nem befolyásolhatná.

Váczi Alexa
iskolapszichológus

Ha tetszett a cikk, kövess a Facebookon, Instagramon, és oszd meg a barátaiddal, akik számára hasznos lehet!