Digitális Iskolapszichológia

Digitális Iskolapszichológia

Miért ne posztolj képet a gyerekedről?

2020. május 28. - Váczi Alexa

Az elmúlt években egyre inkább népszerűvé vált, hogy a szülők elárasztják a közösségi oldalakat a gyermekeikről készült fotókkal és videókkal. Első ránézésre, nem tűnik veszélyes dolognak, hiszen ez majdnem olyan, mint amikor régen a nagymama megmutatta a fényképet a közértben a pénztárosnak. A hangsúly a majdnem szócskán van…

boy-lying-beside-baby-on-mat-1648379.jpg

A jelenség már nevet is kapott: az angol share (megosztani) és parenting (szülőség, gyereknevelés) szavak kombinációjából „sharenting”-nek nevezik a szülők folyamatos posztolását a gyermekeikről. Mivel mindenki ezt csinálja, ezért nem érzékeljük, hogy probléma lenne ezzel a viselkedéssel. A családi élet, a jelentős és jelentéktelen események, vagyis a gyermek életének nyilvános dokumentálása társadalmi normává vált.

Mire a gyerekek elérik azt a kort, amikor már önállóan is képesek lennének a közösségi média használatára, a szülők már létrehoztak számukra egy digitális identitást.

woman-using-laptop-while-daughter-playing-with-constructor-3975644.jpg

Mi állhat a háttérben?

Amikor megszületik egy kisbaba, a szülők élettere és lehetőségei beszűkülnek. A csecsemő gondozása mellett jóval kevesebb a lehetőség a társasági életre és ez sokakat váratlanul érhet. Ilyenkor automatikusan nyúlhat valaki a közösségi médiához, hogy növelje az interakciók számát és változatossá tegye a rutinszerű hétköznapokat.

selfie-5219202_640.jpg

Másrészt olyan társadalomban élünk, ahol sajnos nagyon sokan a külső visszajelzésekből merítenek önbizalmat. Ez látszólag könnyebb út, hiszen nincs mögötte valódi befektetett munka. Bármennyire is szomorú, én azt gyanítom, hogy tudattalanul nagyon sok szülő, a saját gyermeke képeire érkezett like-okból szeretné növelni saját önbecsülését.

Ezen felül, ami ráviheti a szülőket a túlposztolásra, hogy menekülnek saját negatív érzéseik elől. A párkapcsolat, a családalapítás, a családi élet, az egyéni életút rengeteg megoldandó feladatot tartogat számunka. Ezek gyakran járhatnak negatív érzésekkel, félelemmel, feszültségekkel, amelyekkel szembenézni nagy erőfeszítés. Ennél sokkal könnyebb – mint bármelyik függőséggel – elterelni a figyelmünket, posztolni néhány képet és várni a kommenteket, hogy milyen szépek vagyunk.
photo-of-laptop-near-plant-927629.jpg

Miért probléma?

A szülők nagyon személyes információkat is megosztanak. Ennek legszélsőségesebb módja, amikor nem csak az ismerőseik számára látható képek kerülnek fel, hanem nyilvános videók.

A gyerekek idősebb korukban zavarbaejtőnek találhatják majd a róluk megosztott tartalmakat. Az online bántalmazás visszaszorítása már most sem könnyű feladat. Ha évek múlva az egyik gyerek ki szeretne szúrni a társával, akkor elég lesz a kiszemelt áldozat szüleinek közösségi oldalairól letölteni néhány kellemetlen képet vagy videót. Ezen felül a gyerekek képei kegyetlen viccek célpontjaivá válhatnak. Az utóbbi évek leghíresebb esete a „Csúnya csecsemők” facebook csoport, amit szórakozás céljára hoztak létre.

bullying-4378156_640.jpg

Külföldön problémát okoz a digitális emberrablás. Ez azt jelenti, hogy felnőtt emberek letöltik a gyermekről készült fotókat és saját profilt hoznak létre ezek segítségével. Így könnyen össze tudnak barátkozni más gyerekekkel, bizalmas információkat és képeket szerezhetnek tőlük.

A gyerek neve, arcképe, születésnapja, szabadidős tevékenységei mind olyan adatok, amelyekkel nagyon könnyű visszaélni. Ami pedig sokkal veszélyesebb, ilyen adatok birtokában bárki a bizalmába férkőzhet.

hacker-3342696_640.jpg

Teljesen érthető, hogy egy szülő büszke a gyermekére és ezt az egész világgal tudatni szeretné. Azt gondolom, leginkább a mértéken és a képek bensőségességén van a hangsúly. Évente néhány családi kép megosztása az ünnepekről, egy-egy kirándulásról teljesen normális, de pont elegendő.

father-4525302_640.jpg

Mielőtt bármit megosztunk, jusson eszünkbe, hogy ez minden esetben választunk az intimitás és a nyilvánosság között, mert a kettőt együtt nem lehet megélni. Az itt és mostban benne lenni felbecsülhetetlen és megismételni még akkor sem lehetséges, ha videónk és száz képünk van róla. 

imageonline-co-resizedimage.jpg

Váczi Alexa
iskolapszichológus

Ha tetszett a cikk, kövess a Facebookon, Instagramon, és oszd meg a barátaiddal, akik számára hasznos lehet!

A bejegyzés trackback címe:

https://vaczialexa.blog.hu/api/trackback/id/tr9015727232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Örömhernyó 2020.05.29. 12:45:04

Ismeretségi körömben szinte egyik anyuka se dolgozik azután, hogy kifosta magából az első kölyköt (Ázsiában ez normális, apucinak kell dolgozni, anyuci meg onnantól kezdve élete végéig kávézgat a barátnőkkel). És persze ezek a nők, akiknek nincs semmi élete, kizárólag a gyerekeik baszogatásával vannak elfoglalva, saját sikerélményeik nincsenek, csak a gyerek hegedűóráinak, angol nyelvóráinak, iskolai mittudomén miknek a szervezése, időbeosztása körül forog az életük és minden nap halálosan fáradtak emiatt. A házimunkát bejárónő végzi. Na az ilyen teljesen lebutított életet élő nők szoktak mindent megosztani a gyerekükről az interneten. Akinek van saját élete, annak se ideje, se kedve ezzel szarakodni. A közösségi média arról szól, hogy nincs saját életük és kreálnak helyette az emberek valami színes-szagos áléletet. Ha még ez se megy, akkor elkezdik a gyerekük életét élni (megnyomorítani) és a gyerekről posztolnak.

Almandin 2020.05.29. 14:12:32

@Örömhernyó: Jellemző rád, hogy egy új élet világrahozatala kapcsán a kif.sta kifejezést használod.

Almandin 2020.05.29. 14:18:02

A poszt nagyon jó, tetszik. Valóban aggasztó ez a jelenség. Lehet látni, hogy manapság egyre inkább eltűnik a privát szféra, ez különösen a Facebook térhódításával jelent meg. Az az érdekes, hogy ami 30 éve az emberek többségét zavarta volna, ma bevett szokás lett.
Nem véletlenül nincs Facebookom. Én még szeretem, ha van privát szférám. Azt meg elképzelhetetlennek tartanám, hogy az egész világnak a tudomására hozzam a családtagjaim, barátaim privát fényképeit. Ez még személyiségi jogokat is sért.

Váczi Alexa 2020.05.29. 15:29:42

@Almandin:
Nagyon köszönöm! :)
Jó hallani róla, hogy van ellenpélda is.

Alick 2020.05.29. 15:51:50

@Örömhernyó: Narcisztikus gyerekek tenyésztése...

AngeI 2020.05.29. 17:56:24

@Örömhernyó: Sok nő számára a gyerek egyenesen menekülési útvonal, ha nem jön össze a karrier. Akkor ő innentől hivatásos anyatigris, és ezt a társadalom alapvetően itthon is elfogadja.
Egy férfinek persze ezt már nem nézné el ugyanez a társadalom.

axolotl77 2020.05.29. 18:01:12

@Örömhernyó: Forr benned az indulat, de ilyen anyukákat én is ismerek. Valószínűleg kevesebbet mint te. (Más körökben mozgunk.) De ettől függetlenül keményen dolgozó nők is betegesen osztogatnak meg tartalmakat. Volt már, akinek mondtam, hogy nem kéne. Kb. azzal reflektáltak, hogy nincs közöm hozzá.
Remélem egy pár ilyen áldozat majd később beperli anyukát a fütyikés meg puncikás képekért.

kéki béla 2020.05.29. 19:06:23

Meghülyült mindenki ebben a nyomorult világban.
Az emberek 99.99%-ának a világon semmi hátránya nem származik abból, ha fénykép készül róla és netán ki is rakják azt valami publikus felületre. Mégis már vagy 10-15 éve megy a hiszti, hogy személyiségi jogok meg a faszomtudja... Ez meg, hogy már a pici gyerekek is úgy nőnek fel, hogy szabályosan rettegnek a saját képmásuktól... Ez már több, mint szánalmas.

Váczi Alexa 2020.05.29. 19:19:09

@kéki béla: Én még nem találkoztam olyan gyerekkel, aki rettegett volna a saját képmásától, pedig iskolapszichológusként van szerencsém hozzájuk. Ahogyan azt is látom, hogy a gyerekek egymás között is visszaélnek a képekkel, ami óriási probléma, mert nem lehet kontroll alatt tartani.

Azért mert egy dolgot sokan csinálnak, az nem azt jelenti, hogy az rendben van és nem lesznek következményei.

Digitális Dzsihád 2020.05.29. 22:17:18

Amikor 1950-ben a szülők ugyanígy osztották meg a kölykök fotóját a Mosoly Albumban, csak ott még papír alapon, akkor ott még nem volt személyiségi jog? Ilyen alapon a lánygyerek fülét se furassák ki pár hónapos korában, mert felnőttként belerelheti a szüleit maradandó testi sértés miatt.

Voloka 2020.05.29. 23:15:21

@Örömhernyó: Te egy örömtelen hernyó vagy, akit esz a sárga irígység, hogy nem úgy él, mint azok, akikről beszél.

Almandin 2020.05.29. 23:16:23

@Váczi Alexa: Valóban, én ellenpélda vagyok. Viszont tartok tőle, hogy még néhány év, és komoly hátrányom lesz abból, hogy nem vagyok fenn a Facebookon meg hasonlókon. Sok munkahelyen már a Facebookon megy a céges kommunikáció. Pl. épp az iskolákban. Olvastam, hogy sok általános iskola a Facebookon keresztül értesíti a szülőket minden fontos dologról. Aki nem regisztrált, annak a gyereke hátrányba kerülhet. Vagy pl. sok cégnél, ha valaki állásra jelentkezik, a HR-es lecsekkolja Facebookon. Ha nincs fent, akkor gyanús elemként kezelhetik, aki ki tudja, miből él, nem díjazzák a rejtőzködést.
Érdekesség: az ismerőseim, barátaim közül pont azoknak nincs Facebookja (eleve nem is volt, vagy gyorsan leiratkoztak róla), akik többdiplomás egyetemi tanárok (az egyikük nem is magyar, az egyik mediterrán országban él). Bár vannak doktorált értelmiségiek is, akik fent vannak, de én azt sejtem, hogy az intelligensebb emberek nagyobb része jobban felméri, hogy mik a hátrányai ennek és nem kér belőle. A nem Facebook-tag ismerőseim egyébként a netet gyakran használják, tehát nem digitális analfabéták. A falusi, nem túl művelt rokonaim viszont Facebookoznak. Olyannyira beszippantotta őket ez, hogy a rokonsággal is már csak azon tartják a kapcsolatot. Engem meg már nem is keresnek se telefonon, se levélben. Az a gyanúm, hogy a falusi, eleve pletykás életforma kedvez a Facebookozásnak, hiszen ott állandóan szemmel tarthatják, kontrollálhatják egymást, az is jó pletykafelület, a falu szája ott is jelen van. Nos, ha egy nagyvárosi ember Facebookozik, nekem az jut eszembe, hogy olyan emberi környezetet teremt magának, mintha egy pletykás faluban élne. Én azt is szeretem a nagyvárosi létben, hogy kisebb a lehetőség erre a pletykálkodásra, nincs állandóan olyan érzésem, hogy mindenki szemmel tart, véleményez, kibeszél, a szájára vesz, mint egy faluban. Ezért se hiányzik az "Arckönyv". Amiről egyébként állandóan Orwellre meg az 1984-re asszociálok.

Almandin 2020.05.29. 23:19:46

@Voloka: Ez jó volt, tetszett, itt röhögök a gép előtt.

Almandin 2020.05.29. 23:33:37

@Váczi Alexa: Pont erről van szó. Különösen kamaszoknál gyakori, hogy zaklatják neten keresztül egymást. Felnőtteknek se árt vigyázni.
Nekem pl. a webkamerám sincs a laptopomon aktiválva. Olvastam olyan esetről, ahol meghekkelték a kamerát és az vette azt, ami előtte zajlott akkor is, ha a tulaj azt hitte, kikapcsolta. Az ominózus eset két lány kollégiumi szobájában történt, szegény lányok pucéran szaladgáltak a kamera előtt gyanútlanul, a pasi meg kukkolta őket.
A járvány és a karantén ráadásul még súlyosbított a helyzeten. Pl. sokan netrandizásba kezdtek. Ez sokaknál szextingbe torkollott. Szerintem a szexualitás is az intim szféra része. El se tudom képzelni, hogy egy olyan személlyel, akivel sohase találkoztam, tehát ráadásul nem is biztos az, akinek mutatja magát (neten az átverés esélye hatványozott), belekezdjek bármilyen távszexes tevékenységbe. De azt se helyeslem, ha valaki a megbízhatónak vélt partnerével felveszi a nemi aktust, engedi, hogy az szexfotókat csináljon róla. Sokan ezt naivan megengedik, aztán a szakítás után jön a bosszúpornó, ami akár a karrierjét is tönkreteheti valakinek. De ha nem az expartner él vissza vele, akkor is idegen kézbe kerülhet a felvétel.
A 21. sz. egyik legnagyobb társadalmi változása az intim szféra fokozatos eltűnése. A mai gyerekek, akik ebbe szocializálódnak bele, valószínűleg folytatják ezt a trendet és lehet, hogy már nem is fogják ismerni az intimitás fogalmát.

Örömhernyó 2020.05.30. 02:01:15

@Almandin: Ezek az "anyák", akikről írok, tényleg ezt csinálják, kifossák a gyereket, egyetlen céllal, hogy utána sose kelljen dolgozniuk. A gyerek egy idegbeteg kis görcs lesz 10 éves korára, mert gyakorlatilag szeretetet nem kap. És az anya korlátolt véleményét hallom vissza ilyen gyerekek szájából már 7-8 éves korban: aki nem keres 800000 forintnyi helyi pénz, az szar, aki nem Lexus vagy BMW autót vezet a lúzer, aki nem olyan, mint ők, az egy szar. Közben ezek a nők semmit se csinálnak egész nap. Unatkoznak, ezért mások életét kezdik élni és kínozni. De ha a szüleiket vagy a férjük szüleit kellene ápolni (ami itt annyit jelent, hogy bemegy hozzá a kórházba hetente párszor, mert minden másra ott az indonéz cseléd), azt tragédiaként élik meg. Szóval ez a helyzet, ilyen emberek. Ezek aztán a gyerekre rátelepszenek, mert saját életük nincs, éd azért tartja el őket luxusban a férjük, mert egyszer beengedték a ghecit a testükbe és 9 hónappal később kicsúszott belőlük egy gyerek. Az azért szintén jellemző, hogy szex ezekben a házasságokban nem nagyon van a gyerek születése után. Ez egy üzleti kapcsolat.

Rád meg jellemző, hogy minden kommentem alatt elkezdesz zaklatni a véleményem miatt, célozgatni, bűncselekményekkel vádolni stb. Ez már lassan bullying.

Örömhernyó 2020.05.30. 02:17:01

@axolotl77: @Voloka: Sajnos hetente egyszer pár órára találkoznom kell egy ilyen anyukával és a gyerekével és már sokszor próbáltam rávezetni, hogy mik a problémáik. Szerintem a nő már érti, de sajnos MINDEN ember ilyen a környezetében. A nő nagyon vidéki, de hozzáment egy dúsgazdag mérnökhöz, esélye se volt karrierre (valami semmilyen diplomája van), ezért itt teljesen normális, hogy a gyerekvállalás és apucin élősködés lett az életútja. De ez itt teljesen általános. A helyi párom (Ázsia) is elővezette, hogy ha gyerekünk lesz, akkor ő otthon marad. Mert az unokatestvérei is otthon maradtak (örökre), apuci meg eltartja őket, de szellemileg teljesen leépültek 3-4 év alatt. Mondtam neki, hogy ezt felejtse el, kelet-európaiként ezt én nem tudom elfogadni, ráadásul az otthonülő anyával élő gyerekek idegbetegek mind. Ez a tapasztalatom. Helikopter anyukák, megnyomorított, öntudatosan buta, érzelmileg manipulált, előítéletes gyerekek. Amikor megkérdezem a gyereket, hogy mit csinálnak a szüleik, elmondják az apjuk foglalkozását, majd azt, hogy az anyjuk otthon van, hogy gondjukat viselje. De hát reggeltől délutánig iskolában vannak és egy 10 éves gyereknek nem kell minden percben gondját viselni. De ezek az anyák elhitetik a gyerekükkel, hogy ez máshogy nem is lehet és akinek mindkét szülője dolgozik, az nem is kap szeretetet és vesztes. A legrosszabb, amikor az anya elhiteti a gyerekkel, hogy ők legjobb barátok, manipulálja, érzelmileg zsarolja. Mert hát anyuci jólétét erre alapozta.

Vicces, hogy magyarországi rokonomnál pont azért került sor válásra, mer anyuci nem akart visszamenni dolgozni, mikor a gyerek már óvodába járt. Azt hitte, hogy az egykeresős családmodell működik a magyar valóságban és bérviszonyok mellett. Persze a vagyon felét megkapta így is.

Almandin 2020.05.30. 02:18:40

@Örömhernyó: Nem zaklatlak. Olvasd vissza az összes hozzászólásodat, mindegyik alá nem szoktam kommentelni. De ha olyat látok, ami zavar, azt szóvá teszem. Ez nemcsak rád vonatkozik.
Aki olyan alpári, ocsmány stílusban nyilatkozik meg a gyerekszülésről, mint te, ne csodálkozz, ha ezért beszólást kap. Aki egy új élet világrajöttéről a hasmenésre asszociál, annak ez a szóhasználat sokat elárul a lelkivilágáról. Függetlenül attól, hogy jogosan kritizálod azt a nőtípust, aki a szülést a gazdag férj megtartására és élősködésre használja. Viszont azt is látni kell, hogy Ázsia más, mint Európa, ott ma is korlátozottabbak egy nő lehetőségei, mint nálunk és jobban rá vannak arra szorulva, hogy a férjük eltartsa őket. Tehát nem úgy kell megítélni a házasságaikat, mint az európaiakét, mert más társadalom, más elvekkel.

Almandin 2020.05.30. 02:26:13

@Örömhernyó: Én nem ítélem el, ha valaki, ha gazdag a férje, nem akar visszamenni dolgozni. Más kérdés, hogy én nem tudnék úgy élni, de magánügynek tekintem, ha valaki így dönt. Ázsiában meg ezt tartják az ideális létformának a nők részére. Más kultúra. Ha te is ázsiai nőt választottál, ne csodálkozz, ha nem kelet-európai módra akar élni.

Örömhernyó 2020.05.30. 04:05:07

@Almandin: Szerencsére a párom letett arról, hogy otthon marad. Szép karrierje van, jelenleg többet keres mint én, lehet, hogy a végén én maradok otthon, ha gyerekeink lesznek ;) Na jó, ez kizárt, én nem nyomorítanám meg így a gyerekemet, ahogy látom a környezetemben másoknál.

Örömhernyó 2020.05.30. 05:28:29

@Almandin: "Ázsia más, mint Európa, ott ma is korlátozottabbak egy nő lehetőségei"

Ez hazugság.
Ázsia nem egy országból áll. Itt, ahol élek, 300ezer forint alatt senki nem megy el dolgozni, tehát ennyit a szellemi fogyatékos is megkeres, ha elmegy McDonald's-ba krumplit sütögetni. A nők előtt minden lehetőség nyitva áll, csak hát egyszerűbb rászopni magukat egy villamosmérnök, vagy programozó pénztárcájára és havonta pár millió forint felett rendelkezni háziasszonyként, mint elvégezni ezeket a szakokat egyetemen és maguknak megkeresni ugyanazt a pénzt. A könnyebb utat választják. Az ázsiai férfit meg nők (anyjuk) nevelik fel és el se tudják képzelni, hogy ingyen kaphatnak nőt, szerelemből. Ezért fizetnek, mint a katonatiszt, egy átlagosnál csúnyább, butább, rossz természetű lány is simán bebiztosíthatja az életét, megélhetését munka nélkül, ha engedi, hogy beleélvezzen egy férfi. Ez van. Nekem meg nem kellett itt nagyon dolgoznom, hogy nőm legyen, eleve a párom akart velem lenni, ő kezdeményezett, mert ő a helyi férfiakat pont emiatt a pipogyaságuk miatt ki nem állhatta. Úgyhogy vagy külföldre ment volna, vagy egy külföldihez ment volna feleségül. De ha akarnék, lehetne több nőm is, pénz bevonása nélkül is, emiatt mint a véres rongyra, úgy néznek rám a helyi férfiak. Megy a cockblocking. Pont az ilyen elhanyagolt, kiéhezett, munkával nem lefárasztott harmincas anyukák, akiknek a gyereke 8-12 éves, ők ugranának rám.

Démétér 2020.05.30. 11:17:19

A cikk okos, fontos, hasznos. A Facebook ennek nyilván jó terepe, de erről nem a platform tehet. (Nyilván nem a cikkírónak, hanem a kommentelőknek szánva mindezt.) Azért kizárni az életünkből valami hasznosat, mert sokan hülyén használják, teljesen felesleges. A Facebookon nem kötelező posztolni, nem kötelező személyes adatokat megosztani. Ellenben be lehet lépni ZÁRT, megbízható csoportokba, amelyek könnyebbé teszik a kapcsolattartást másokkal, illetve érdeklődési területünknek megfelelően újabb információkhoz juthatunk, tapasztalatokat gyűjthetünk, megoszthatjuk a sajátunkat. Ha akarjuk. De hogy azért ne építsek ablakot, mert az emberek majd bebámulnak... nos, én nem így döntöttem.

ssara 2020.05.30. 11:57:39

@Örömhernyó: Remélem a párod szép gyerekeket fog fosni neked!

kéki béla 2020.05.30. 13:45:49

@Démétér: a zárt csoportok 99%-a arra jó, hogy belterjesen lehessen még hülyébbnek lenni. Ha valahol ellenvéleményed van, nem tetszik valami és ennek hangot adsz, akkor simán kitiltanak. Legyen szó politikáról, kisebb lakóközösség vagy akár egy komplett lakótelep csoportjáról, sportról, szakmai dolgokról... Az egyik ok amiért otthagytam anno a faszbúkot, az pont ez volt. Nem feltétlenül engem kellett kitiltani, épp elégszer láttam, hogy hirtelen eltűntek egy-egy tag kommentjei, sokszor úgy, hogy semmi sértőt nem írt, csak eltért a véleménye a csoportétól.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2020.05.30. 14:40:16

@kéki béla: "Az emberek 99.99%-ának a világon semmi hátránya nem származik abból, ha fénykép készül róla és netán ki is rakják azt valami publikus felületre."

A posztból is hiányolom ennek cáfolatát. A közzétett fényképek a neten túlélhetnek akár tíz évet is, ami azt jelenti, hogy egy kisgyerekről a régi fényképei megtalálhatók lesznek 8-10 éves korukban is. És miért ne lehetne, hogy ő akkor ezeket a képeket szégyelli? Miért ne lehetne, hogy némelyik képe miatt az osztálytársai szünet nélkül szekálják, gúnyolják? A gyerekek nagyon könnyen összeállnak egy kiszemelt társuk ellen, a cyberbullying már néven nevezett társadalmi jelenség, és a szülő a gyerekét kiteszi ennek akkor, amikor szerinte mulatságos képet vés be az internetes tárhelyekbe az azt valószínűleg már nem annyira mulatságosnak találó gyerekéről.

A régi papírképek vagy diaképek társaságban mutogatása hasonló eset, csak éppen a súlyosságuk között van óriási különbség. Az internetre kitett képeket mindenki megkeresheti, akár név szerint is, megoszthatók, másolhatók, máshol felhasználhatók. Egy felnőtt nem biztos, hogy örömmel fogadja, ha az anyukája az ő gyerekkori fényképeit mutogatja az új szomszédnak, pedig az csak egyetlen ember. Ha az anyukája az ő képeit hajdan feltöltötte volna valahová, akkor sejtelme sem lehet arról, hogy most éppen kik nézegetik azt. Akit ez a kényelmetlenség nem zavar, vagy nem hajlandó elfogadni, hogy kicsit azért őt is zavarná, az ettől még lássa be, hogy más embereket nagyon is tud zavarni.

A szülők tudnak elkövetni vétkeket a gyerekük ellen. A névadás az egyik első ilyen lehetőség, de amit @Digitális Dzsihád: írt a fülfúrásról, az sem hülyeség. Megérdemel annyit, hogy legalább egy kicsit elgondolkodjunk rajta.

Démétér 2020.05.30. 16:18:15

@kéki béla: nagyon olcsó válasz lenne, hogy talán nem megfelelő csoportokban voltál, de nehéz másra gondolnom. Kulturális, irodalmi, művészeti csoportokban vagyok - egész vidáman, évek óta. Hobbicsoportokban is - ott időnként rettenetes drámák vannak, de fulladjak meg, az inkább szórakoztató. Politikai véleményem nyílt terepen szoktam deklarálni, ha szükségét érzem - onnan viszont nem is tiltanak, nyilván. Szóval nem tudok mást, mint a vállam vonogatni: közel húsz éve használom aktívan a Facebookot, egyéb platformokat, egyelőre nagyobb drámák nélkül. Ez nem jelenti nyilván, hogy a gyerekekkel kapcsolatban nem értek egyet száz százalékig a cikk tartalmával.

Örömhernyó 2020.05.30. 16:27:14

@ssara: Ha úgy áll hozzá, akkor fos, ha meg úgy áll hozzá, akkor szül vagy világra hoz. A szülő szül. A legtöbb nő nem szülő, csak biológiai értelemben. Ez mind a nőn múlik. Egyre többen csak világra fosnak utódokat, de mert nem lesznek anyák, csak a gyereket megélhetésre használó, apuci pénzén élő biológiai szövethalmazok. Paraziták.
A posztban szereplő mindenhova posztoló nők inkább ebbe a típusba tartoznak. Akik meg a saját családi fotóalbumban gyűjtik az emlékeket, azok inkább szülők. Persze vannak átmenetek és verziók is.

Almandin 2020.05.30. 16:47:37

@kéki béla: Ha ez így van, az a Facebook egy újabb rossz oldalát mutatja meg. Azt, hogy ha egy csoport tagja akarsz lenni, ideológiailag kasztosodni kell, nem lehet egyéni, saját véleményed, véleményvezérekhez kell igazodni.

Démétér 2020.05.30. 16:59:32

@Almandin: profi megoldás kizárólag a prekoncepciódhoz igazodó véleményeket meghallgatni, mert úgy nem zavarodsz össze sosem :)

kéki béla 2020.05.30. 18:52:01

@Démétér: mint mondtam, nem arról van szó, hogy engem tiltottak ki. Eltűntek tagok, látszólag ok nélkül. Nem önként, kitiltották őket. Én általában az ilyenek miatt szoktam volt kiprovokálni, hogy engem is kitiltsanak, mert ilyen csoportokban nem vagyok hajlandó megmaradni.

Almandin 2020.05.30. 19:04:42

@Démétér: Igen, vannak, akik emiatt csak olyan dolgokat olvasnak, ami a világnézetükkel azonos, kizárják a társaságukból azokat, akik nem mindenben velük azonosan gondolkodnak. Az eredmény ideológiai egymáshoz igazodás és birkaság. Össztársadalmi szinten pedig kasztosodás, szekértáborok. Legrosszabb esetben ez elvezethet a szólásszabadság törvényi korlátozásához is.

Démétér 2020.05.30. 19:13:11

@kéki béla: igazad van, így már teljesen más a hozzászólásod lényege, és ezért irreleváns a válaszom. Ha nem te voltál, akkor nem is igaz az egész.

Démétér 2020.05.30. 19:15:22

@Almandin: ne haragudj meg, hogy felhívom a figyelmed: a megjegyzésem arra vonatkozott, hogy te is kizárólag a Facebook hibáit soroló kommenteket olvasod, a hasznosságát méltatókat ignorálod. Nekem mindegy lenne ám, de úgy kárhoztatsz egy platformot, hogy csakis hallomásból ismered, és csak azokat hallod, akik azt mondják, amit egyébként is gondolsz.

Démétér 2020.05.30. 19:16:33

Ne haragudjatok, önkritikát gyakorlok: a gyerekek fotóinak nyilvánosságra hozataláról eltereltük a szót, az én hathatós közreműködésemmel. Abbahagyom, mert ez a téma fontosabb annál, mint hogy más gumicsontot rágjunk alatta. Elnézést kérek.

Almandin 2020.05.30. 20:12:25

@Démétér: Tény, hogy nem vagyok Facebook-tag. Az is igaz, hogy nem mindenki utálja. Neked inkább jó tapasztalataid voltak ott, ez nem probléma, érezd jól magad a Facebookon.
Viszont jó pár hátránya akkor is látszik, ha valaki nem használta. Emiatt pl. én nem szeretnék oda regisztrálni. Úgy érzem, a használata többet megmutatna rólam vadidegeneknek, mint amennyit meg akarok osztani a külvilággal. Nem ítélek el senkit, aki használja, nem vagyunk egyformák, van, aki ezt élvezi.
A gond inkább az a mai világban, hogy a társadalom előbb-utóbb kikényszerítheti a használatát, mert ha túl sok hátrány éri a kimaradót, akkor az egy idő után kénytelen lehet felmenni oda, hogy pl. munkát találjon. Van, aki a társkeresésnél is hátrányba kerülhet, szélhámosnak nézhetik. Sokan már csak a Facebookon lecsekkolható emberekben mernek megbízni. Ennek sajnos az az oka, hogy rengeteg a csaló, a szélhámos, ha van valakinek Facebookja, akkor sokan azt hiszik, hogy az, akinek mondja magát (pedig álneves profilt is létre lehet hozni).

Staab 2020.05.30. 21:34:56

Ahogy tapasztalom, 100 a közösségi oldalakon megosztott gyermekképből 99,99-et nők (anyukák, nagyik) osztottak meg. Biztosan van ennek valami evolúciós oka. Talán úgy érzik, mivel ők szülték őket, ezért a sajátjukként rendelkezhetnek velük.

Más kérdés: mi az isten az az "iskolacucilógus"? Eddig csak a politikai döntéshozókat akarták cucilóguség befolyásolni (hogy adjanak több ingyenpénzt a szegényeknek) - eztán már a gyerekeinket is manipulálni ["érzékenyíteni"] szeretnék?!:)))

pigjongun 2020.06.02. 04:24:17

@Örömhernyó: Csak ugy kivancsisagbol kertezem: Te Del-Koreabol irsz? Mert en ott elek es a kommentjeidben olvasottak egybevagnak az itteni tapasztalataimmal.

pigjongun 2020.06.02. 04:24:53

*kerdezem (matyar nyelv pls)

Lorrh 2020.06.02. 09:01:04

@Almandin: attól hogy van facebookod, még nem kell a gyerekedet kiposztolni. Vagy nincs önuralmad, hogy meg tudd válogatni mit posztolj? Miért egyáltalán posztolni?
Számomra például tök elég hogy a pár (művész) barátom kiállítását és műveit nézegethetem. A politikai elvakultakat már rég letiltottam.
Szóval ez a "nincs facabookom, se tévém, azon is a mezzot nézem" csak - ez egy modoros szlogen lett, nem?

Lorrh 2020.06.02. 09:06:05

@Almandin: " ha valaki állásra jelentkezik, a HR-es lecsekkolja Facebookon" Ez megint urban legend.
ad.1. Nem kell publikus profilt létrehozni, privát profilon nem láthat semmit egy idegen csak a profilképedet. Oda meg rakhatsz egy rózsát is..
ad.2. álláskeresésre a linkedin-t kell használni.

axolotl77 2020.06.02. 12:44:36

@Örömhernyó: Még ha működik is az egykeresős modell akkor sem találom jónak ha valaki kivonja magát a klasszikus munka világából. Sajnos én is ismerek olyat aki megtehette hogy otthon maradt, de teljesen deformálta a személyiségét az otthonlét. Bár van kertész, meg bejárónő, meg vasalónő, de ő semmire sem ér rá, folyton szét van szakadva, állandóan megy az önsajnálat, közben meg a gyerekein majom módjára csimpaszkodik. Aztán ha a gyerekek kiröpülnek (már ha majd hagyja) akkor mi jön a nagy üresség közepette? Depresszió, öngyilkosság?
süti beállítások módosítása