Az elmúlt években egyre inkább népszerűvé vált, hogy a szülők elárasztják a közösségi oldalakat a gyermekeikről készült fotókkal és videókkal. Első ránézésre, nem tűnik veszélyes dolognak, hiszen ez majdnem olyan, mint amikor régen a nagymama megmutatta a fényképet a közértben a pénztárosnak. A hangsúly a majdnem szócskán van…
A jelenség már nevet is kapott: az angol share (megosztani) és parenting (szülőség, gyereknevelés) szavak kombinációjából „sharenting”-nek nevezik a szülők folyamatos posztolását a gyermekeikről. Mivel mindenki ezt csinálja, ezért nem érzékeljük, hogy probléma lenne ezzel a viselkedéssel. A családi élet, a jelentős és jelentéktelen események, vagyis a gyermek életének nyilvános dokumentálása társadalmi normává vált.
Mire a gyerekek elérik azt a kort, amikor már önállóan is képesek lennének a közösségi média használatára, a szülők már létrehoztak számukra egy digitális identitást.
Mi állhat a háttérben?
Amikor megszületik egy kisbaba, a szülők élettere és lehetőségei beszűkülnek. A csecsemő gondozása mellett jóval kevesebb a lehetőség a társasági életre és ez sokakat váratlanul érhet. Ilyenkor automatikusan nyúlhat valaki a közösségi médiához, hogy növelje az interakciók számát és változatossá tegye a rutinszerű hétköznapokat.
Másrészt olyan társadalomban élünk, ahol sajnos nagyon sokan a külső visszajelzésekből merítenek önbizalmat. Ez látszólag könnyebb út, hiszen nincs mögötte valódi befektetett munka. Bármennyire is szomorú, én azt gyanítom, hogy tudattalanul nagyon sok szülő, a saját gyermeke képeire érkezett like-okból szeretné növelni saját önbecsülését.
Ezen felül, ami ráviheti a szülőket a túlposztolásra, hogy menekülnek saját negatív érzéseik elől. A párkapcsolat, a családalapítás, a családi élet, az egyéni életút rengeteg megoldandó feladatot tartogat számunka. Ezek gyakran járhatnak negatív érzésekkel, félelemmel, feszültségekkel, amelyekkel szembenézni nagy erőfeszítés. Ennél sokkal könnyebb – mint bármelyik függőséggel – elterelni a figyelmünket, posztolni néhány képet és várni a kommenteket, hogy milyen szépek vagyunk.
Miért probléma?
A szülők nagyon személyes információkat is megosztanak. Ennek legszélsőségesebb módja, amikor nem csak az ismerőseik számára látható képek kerülnek fel, hanem nyilvános videók.
A gyerekek idősebb korukban zavarbaejtőnek találhatják majd a róluk megosztott tartalmakat. Az online bántalmazás visszaszorítása már most sem könnyű feladat. Ha évek múlva az egyik gyerek ki szeretne szúrni a társával, akkor elég lesz a kiszemelt áldozat szüleinek közösségi oldalairól letölteni néhány kellemetlen képet vagy videót. Ezen felül a gyerekek képei kegyetlen viccek célpontjaivá válhatnak. Az utóbbi évek leghíresebb esete a „Csúnya csecsemők” facebook csoport, amit szórakozás céljára hoztak létre.
Külföldön problémát okoz a digitális emberrablás. Ez azt jelenti, hogy felnőtt emberek letöltik a gyermekről készült fotókat és saját profilt hoznak létre ezek segítségével. Így könnyen össze tudnak barátkozni más gyerekekkel, bizalmas információkat és képeket szerezhetnek tőlük.
A gyerek neve, arcképe, születésnapja, szabadidős tevékenységei mind olyan adatok, amelyekkel nagyon könnyű visszaélni. Ami pedig sokkal veszélyesebb, ilyen adatok birtokában bárki a bizalmába férkőzhet.
Teljesen érthető, hogy egy szülő büszke a gyermekére és ezt az egész világgal tudatni szeretné. Azt gondolom, leginkább a mértéken és a képek bensőségességén van a hangsúly. Évente néhány családi kép megosztása az ünnepekről, egy-egy kirándulásról teljesen normális, de pont elegendő.
Mielőtt bármit megosztunk, jusson eszünkbe, hogy ez minden esetben választunk az intimitás és a nyilvánosság között, mert a kettőt együtt nem lehet megélni. Az itt és mostban benne lenni felbecsülhetetlen és megismételni még akkor sem lehetséges, ha videónk és száz képünk van róla.
Váczi Alexa
iskolapszichológus
Ha tetszett a cikk, kövess a Facebookon, Instagramon, és oszd meg a barátaiddal, akik számára hasznos lehet!
