Az egyik legfrusztrálóbb dolog az életben és a tanulásban, hogy rengeteg dolgot elfelejtünk. Olvasunk egy könyvet és hetek múlva már nem tudjuk pontosan felidézni. Találkozunk egy kérdéssel – tudjuk, hogy tanultunk róla valamikor – de mégsem  tudunk rá válaszolni. A középiskolában rengeteg órát fordítottunk a magyar, történelem és a természettudományok elsajátítására, de a jelentős részére már nem emlékszünk. A legtöbben bele sem gondolunk, hogy milyen pazarlás úgy elsajátítani valamit, hogy nem teszünk a felejtés ellen!

Általában úgy gondolunk az emlékezésre, mint egyetlen folyamatra. Vagy emlékszünk valamire, vagy nem. Kutatók azonban bebizonyították, hogy az emlékezés valójában két részből áll. Ez a két részfolyamat össze van kapcsolva egymással, de nem azonosak. Mivel a legtöbben összekeverjük ezt a két folyamatot, nem emlékszünk arra, amit olvastunk, sem a vizsgákon, sem pedig az életben. Ez a két részfolyamat nem más, mint az azonosítás és az előhívás.

Az azonosítás egy nagyon fontos memóriaképesség. Ez történik akkor, amikor meglátunk egy kutyát és tudjuk, hogy németjuhász, vagy amikor valaki a nevünkön szólít, és tudjuk, hogy hozzánk beszél. Ugyanez történik, amikor olvasunk. Minden szót fel kell ismernünk, ahhoz, hogy megértsük az adott szöveget.

Az előhívás egy más jellegű folyamat. Ez akkor történik, amikor megkérdezi tőlünk valaki, hogy mi Spanyolország fővárosa és tudjuk, hogy Madrid, mert előhívtuk a memóriánkból. Az előhívás mindig nehezebb, mint az azonosítás. Utólag gyakran érezhetjük, hogy milyen jól jött volna egy-két információ egy beszélgetésnél, fontos döntéseknél vagy a munkánk során.

Ha sok mindent szeretnénk előhívni a memóriánkból, akkor nem az azonosításra, hanem az előhívás folyamatára kell koncentrálnunk. Amikor elolvasunk egy könyvet, azzal az azonosítást gyakoroljuk. Az idő nagy részét arra fordítjuk, hogy megértsük, hogy  mi az, ami le van írva. Miután pedig elolvastuk, azt szeretnénk, hogy az információ elérhető legyen és bármikor fel tudjuk idézni, amikor szükségünk van rá. Annak ellenére, hogy szinte soha nem fektetünk hangsúlyt az előhívás folyamatára.  

Mégis mit tehetünk?

Ha olyasmit olvasunk, amire szeretnénk emlékezni, elengedhetetlen, hogy jegyzetet készítsünk. Ennek a jegyzetnek nem összefoglalásokból kell állnia, hanem kérdésekből. Miközben haladunk a könyv olvasásával, érdemes minden új fejezet előtt átfutni és megválaszolni a magunknak feltett kérdéseket. Ezzel erősítjük a memóriánknak azt a részét, ami az előhívásért felelős. Így sokkal könnyebben hozzáférünk majd az információkhoz, amikor szükségünk lesz rájuk.

Néhány fontos szabály

Ne próbáljunk meg minden egyes tényre rákérdezni a könyvből, mert ez annyira unalmas lenne, hogy elvenné a kedvünket az olvasástól. Egy-két kérdés fejezetenként elegendő, ha nem dolgozatra, vagy vizsgára tanulunk. Fontos, hogy jegyzetelés közben írjuk a kérdések mellé az oldalszámot, ahol a válasz található. Így, ha nem is tudjuk pontosan felidézni, gyorsan megtalálhatjuk a választ. Papír formátumú könyvekhez használhatunk kis kártyákat, amik elférnek a könyvben és akár még könyvjelzőként is használhatók. E-bookok esetén van lehetőségünk megjegyzések írására, de akár külön is gyűjthetjük az olvasmányainkról szóló papír kártyákat.

Lehet, hogy kérdéseket kapcsolni az olvasmányainkhoz nem tűnik nagy változtatásnak, de ezzel a módszerrel arra késztetjük az agyunkat, hogy másképp rendszerezze az információkat.

Ha tetszett a cikk, kövess a Facebookon, Instagramon (@alexavaczi) és oszd meg a barátaiddal, akik számára hasznos lehet!

A  fotók forrása: pinterest.com