A gyerekek nagyon különböző módon reagálhatnak a jelenlegi helyzetre. Vannak, akik ugyanolyan szorgalmasan dolgoznak, mint amikor iskolába jártak és vannak olyanok is, akik kevésbé tudják (vagy akarják) tartani a határidőket. Nagyjából az összes pszichológus elmondta, hogy az egyik legfontosabb dolog, az idő strukturálása és hogy legyen napirend, de a kivitelezésről sajnos kevesebb szó esett.

Összegyűjtöttem néhány ötletet, amelyekkel a pedagógusok és a szülők könnyebben menedzselhetik a gyerekek időgazdálkodását. A lista elég hosszú, nem kell az összes módszert alkalmazni, kezdetnek elegendő kiválasztani 1-2, maximum 3 technikát.

A módszerek és elméletek részeletes leírásait megtaláljátok Limpár Imre: A siker tervezhető c. könyvében, amit szívből ajánlok mindenkinek!

1. A 6-os módszer

Este tegyük fel a következő kérdéseket a gyerekeknek és kérjük meg őket, hogy írásban válaszoljanak:

• Holnap mi az a hat legfontosabb dolog, amit el kellene végezned? (Az online órákon kívül)
• Határozd meg a fontossági sorrendet! Figyelj rá, hogyha kiosztottad a sorszámokat, onnantól kezdve nem változtathat rajta!

Másnap már arra sem kell időt fordítani, hogy kitalálják, mivel töltsék a napot. Ha kész az első pont, akkor húzzák át és haladjanak tovább aszerint, ahogy beszámozták őket. Amikor befejezték a tanulást, ellenőrizzük le, hogy mi az, amit teljesítettek a vállalásukból. Ha csak négy tétellel végeztek, nincsen semmi gond! Az 5-ös, 6-os pont átkerül a következő napra, és ezek kapják meg az 1. és 2. sorszámot. Tehát, amikor összeállítják az új listát, már csak a maradék négyet kell hozzáírni.

Ha online óra van, az üres időnek számít, úgy kell rá tekinteni, mint az alvásidőre. Osztályfőnökként – idősebb gyerekek esetén – megkérhetjük őket, hogy minden nap küldjék el a 6-os listájukat, így mi is nyomon követhetjük, hogyan haladnak és mi okozhatja az elakadást.

2. GY3

Halogatóknak javasolhatjuk a GY3 módszerét, vagyis a „gyűlölt három” listázási technikát. Kérjük meg a gyerekeket, hogy írják össze, hogy mi mindent kellett volna eddig megcsinálniuk, mivel vannak elmaradva.

Másnap reggel, ha felkeltünk, kérjük meg, hogy válassza ki, hogy az adott pillanatban, melyik az a három, amelyiket a legkevésbé szeretné megcsinálni. Ha kiválasztotta, onnantól kezdve csak annak a három dolognak az elvégzésére koncentráljon. Nincs Instagram, vagy Facebook görgetés, nincs semmi más. Ha kész a kiválasztott tételek megoldásával, nem fog elmaradni a megkönnyebbülés és a büszkeség érzés.

Ez a módszer kisebb feladatoknál működőképes (pl.: matek házi, TK/110. oldal/2-es feladat), nagyobb vagy hosszabb távú feladatoknál más technikát célszerű használni.

3. ABC

Ez már egy komplexebb rendszer, inkább 12-13 év feletti gyerekek tudják jól alkalmazni. Az első lépés, hogy reggel összeírjuk az aznapi feladatokat és mindegyik kap egy A, B, vagy C kódot.

A = legfontosabb
B = kevésbé fontos
C = legkevésbé fontos

Leadni a magyar esszét estig = A. Meglocsolni a virágokat = B. Kitakarítani az íróasztal fiókját = C.

A kategorizálás után, mindegyik csoportot sorba kell rendezni fontosság alapján: A1, A2, A3, B1, B2…stb. Reggeltől, délután négyig, először csak az A kategóriával foglalkozhatunk és ha azokkal végeztünk, utána jönnek a B kategóriások. Tehát nem tehetjük meg, hogy a C1-et végezzük el, mert ahhoz most nagyobb kedvünk van.

4. Pomodoro

A módszer feltalálója egy paradicsom alakú, visszaszámláló óráról nevezte el az ötletét. Egy Pomodoro-egységnek 25+5 perc számít, ami azon alapul, hogy 25 percig a kisgyerek figyelme is fenntartható. 25 percen át a tanulással/feladatmegoldásokkal kell foglalkozni, de az 5 perc szabadon eltölthető. Fontos, hogy a gyerekeknek tanítsuk meg, hogy állítsanak be visszaszámlálót, hogy ne csússzanak ki sem a produktív részből, sem pedig a szünetből.

5. „Ne gondolkodj, csak csináld!”

Furcsa ez az üzenet, főleg akkor, ha tanulásról van szó. A gondolkodás ez esetben a halogató gondolkodást jelenti:

• Még iszok egy teát!
• Még megsimogatom a kutyát!
• Csak gyorsan megnézem, jött-e valami új üzenet.
• Megnézem a képeket Instán.
• Azért eszek egy szendvicset, éhesen nem lehet tanulni!
• Még vissza kell írnom valakinek.
• Csak még nézek egy részt a kedvenc sorozatomból, hogy erőt adjon.

Nem fog erőt adni. Meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy hogyan állítsák le ezt a gondolatspirált. Meg kell értetni velük, hogy így sokkal hosszabb ideig benne maradnak a „meg kell csinálnom” állapotban, mintha gyorsan nekifognának. Minél tovább húzzák és halogatják, annál kellemetlenebbül fogják magukat érezni (a lelkiismeretesebb gyerekeknél a bűntudat is megjelenik) és annál kevesebb idejük marad arra, hogy valóban azzal foglalatoskodjanak, amit szeretnek.

6. M=M játék

Vagyis majd = most. A játékot előre meg kell beszélni a résztvevők között és a felnőttek akkor mutatnak igazán jó példát, ha ők is hajlandók beszállni. A játék lényege, hogyha valaki kimondja, hogy „Majd…”, köteles azonnal megcsinálni a szóban forgó dolgot. Ha a gyerkőc azt mondja, hogy „Majd holnap megcsinálom a nyelvtan leckét!”, akkor abban a pillanatban el kell dobni mindent és azonnal nekiállni a feladatnak. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy „Majd holnap leviszem a szemetet!”, „Majd egy óra múlva elmosogatok.”

Ez a játék segít megelőzni a halogatást, hosszútávon pedig arra szoktat rá bennünket, hogy inkább konkrét időpontokban gondolkodjunk. Például: „A nyelvtan leckét holnap délután fogom elkészíteni.”

7. Számoljunk

Az alábbi ötletet szintén idősebb gyerekeknek ajánlom, leginkább azoknak, akik nagyon szeretnek a tableten játszani, xboxozni, sorozatokat nézni vagy tévézni.. Ez nem egy kifejezett módszer, inkább egy elgondolkodtató (és olykor megdöbbentő) játék. Kérjük meg őket, hogy nagyjából állapítsák meg, hogy mennyi időt fordítanak az adott tevékenységre egy héten. Mondjuk, ha napi 2 órát tévézik valaki, akkor az egy héten 14 óra.

Kérjük meg, hogy számolják ki, hogy ez mennyi idő

• 1 hónapban (60 óra/ 2 nap alvás nélkül + 12 óra)
• 1 évben (730 óra/ 30 nap alvás nélkül + 10 óra)
  • (Ha 8 óra alvást is számolunk, akkor kb. 45 nap)
• 10 évben (7300 óra/ 300 nap alvás nélkül + 8 óra)
  • (Ha 8 óra alvást is számolunk, akkor kb. 456 nap = 1 év, 3 hónap)
• 50 évben (36500 óra/ kb. 1520 nap alvás nélkül = 4 év, 2 hónap)
  • (Ha 8 óra alvást is számolunk kb. 2281 nap = 6 év, 3 hónap)

Érdemes feltenni azt a kérdést, hogy megéri-e ennyi időt ezekkel a tevékenységekkel tölteni? Nem fogja-e megbánni, hogy nem a barátaival, a családjával vagy valamilyen hasznosabb dologgal töltötte ezeket a hónapokat, éveket? Mire lehetne fordítani ennyi időt? Milyen lehetőségektől eshet el, hogy lemond erről az időről a tévé vagy játék javára? Milyen eredmények elérésére lenne képes, ha ezt a megtakarított időt másba fektetné?

+1 Pedagógusoknak

Ha sok gyereknél tapasztaljátok a halogatást, a határidők figyelmen kívül hagyását vagy a motiválatlanságot, akkor kérjétek meg őket, hogy írjanak fogalmazást „Miért halogatok?” címmel. Az esszében kitérhetnek a következő kérdésekre:

• Mi a halogatás?
• Mióta csinálom?
• Kitől láttam?
• Milyen előnyök származnak belőle?
• Milyen hátrányai vannak a halogatásomnak?
• Milyen lenne az életem ha soha, de soha nem halogatnék semmit?

Ha tetszett a cikk, kövess a Facebookon, Instagramon és oszd meg a barátaiddal, akik számára hasznos lehet!

Felhasznált irodalom: Limpár Imre: A siker tervezhető. A praktikus tudás lélektani könyve. Kossuth Kiadó, 2018.

A képek forrása: pinterest.com