Digitális Iskolapszichológia

"Nincs kedvem tanulni a gyerekemmel..."

2020. március 22. - Váczi Alexa

c42046e247311f0db18157eb3a430499.jpg

Az iskolás gyerekeket nevelő szülők többségének az elmúlt egy hét óriási változást hozott. Az iskolák bezártak, otthon tanulást rendeltek el, a szülők pedig – akarták, nem akarták – tanulási menedzserekké váltak. Meg kell szervezniük az időbeosztást, a feladatokat priorizálni kell, segíteni kell elérni az online platformokat, le kell tölteni, meg kell csinálni, meg kell érteni, le kell fotózni, vissza kell küldeni… Közben sokaknak ott van az otthoni munka, meg a háztartási feladatok, ami szintén több, mint máskor, hiszen többen, többet vannak otthon.

A tanítás egy szakma, tudás, készség és motiváció kell ahhoz, hogy valaki jó legyen benne. Egy szülő, akinek más jellegű a foglalkozása, más a személyisége, kudarcok sorozatát élhette át a múlt heti kényszer-tanári pályán.

Ilyen körülmények között, joggal és érthetően jelenhet meg az érzés, hogy

„Nem akarok tanulni a gyerekemmel!”

De mit lehet ebben a helyzetben tenni?

00464fed2b6b9d873c0629f3d9c32a26_1.jpg

  1. Azt gondolom, hogy az első és legfontosabb dolog, hogy ne érezzünk bűntudatot emiatt. Tudatosítsuk és fogadjuk el a saját ellenállásunkat, mert teljesen rendben van az, hogy így érzünk. Engedjük meg magunknak, hogy ne akarjunk csinálni valamit, amihez nem értünk, nem önként vállaltuk ésvégső soron nem is a mi feladatunk. Ettől nem lesz senki rossz szülő! A gyengeségek felismerése az első lépés, hogy megoldjuk a problémát.

fa3716d817ba240aacc5c0e9be00a8f3.jpg

  1. Fejezzük ki, hogy mi van bennünk! Írjuk le egy papírra, beszéljük meg a barátainkkal, vagy a párunkkal. Beszélhetünk róla a gyerekeknek is, elmondhatjuk, hogy ez váratlan volt, nehéz nekünk és rosszul érezzük magunkat amiatt, hogy nem tudjuk olyan jól csinálni, mint ahogy szeretnénk. A másokkal való kapcsolódás, az őszinteség, az érzések kimondása, oldhatja ezeket a negatív érzéseket.

106e069640e57211b39bd85660871589.jpg

  1. Vizsgáljuk felül az adott helyzetet! A mai magyar szülők többségének fontos, hogyan érez a gyermeke, nem akarják megbántani, mindent megbeszélnek vele, de kerülik a konfliktusokat, meg akarnak felelni a gyerek elvárásainak és inkább barátai szeretnének lenni. Ennek gyakran az a következménye, hogy olyan dolgokat is magukra vállalnak és megcsinálnak a gyerek helyett, ami a gyerek feladata lenne. Habár a jó szándék vezérli őket, mégis minden szereplő rosszul jár ebben a helyzetben. A szülő azért, mert időt és energiát pazarol el, a gyerek pedig azért, mert a feladat megoldásával járó sikerélményt nem élheti át.

    Tehát, lépjünk egyet hátra és próbáljuk meg objektíven megvizsgálni, hogy mik azok a részfeladatok, amiket a gyerek egyedül is megtudna csinálni. Illetve, ha a gyerek kéri a segítséget, akkor is bíztassuk, hogy próbálja meg előbb egyedül megoldani.

    Az önállóság az egyik legnagyobb érték, az egyik legfontosabb képesség, amit megtaníthatunk a gyerekeknek. Ha arra tanítjuk őket, hogy mindig ott vagyunk és megoldjuk helyettük a problémát, akkor a világtól is ezt fogják elvárni, ha majd felnőnek. És mint tudjuk, a világ még a legerősebbeknek és legönállóbbaknak is tud csalódást okozni…

 3299a6c74ee72b6053f0d107b842e6cf.jpg

  1. Lássunk nagyobb perspektívát! Ez egy krízishelyzet, váratlan, bizonytalan és szorongást keltő. Itt az ideje engedni egy kicsit a maximalizmusból. Azok az emberek fogják mentálisan jól viselni a következő időszakot, akik hajlandóak rugalmasabb üzemmódra kapcsolni. Síkterepen és hegymenetben sétálni két különböző dolog, egész máshogy terheli a szervezetünket és más hozzáállást, más felszerelést kíván meg tőlünk. Bármennyire is szeretnénk ráilleszteni a normál élet törvényszerűségeit a jelen helyzetre, nem járunk jól.

    A régi életünkben voltak bizonyos szabályok, amihez ragaszkodtunk: napi fél órát tabletezhetnek a gyerekek, minden házinak mindig kész kell lenni, este nyolckor lefekvés, stb. Most az adott állapotnak megfelelő – ideiglenes, de új – szabályokat kell alkotni.

 33e596d417c68a77fa40226f7667f471.jpg

  1. Néhány gyakorlati ötlet, arra az esetre, amikor úgy érzed, nem akarod…
  • Reggel beszéljétek meg, kinek mi lesz a napi feladata, mit fog tanulni, miben kell segítség és mit fog önállóan csinálni. Ki, hogyan vesz részt a házimunkában.

  • Emlékeztesd magad a célokra, a miértekre! Ha nehéz is, mindezt valószínűleg azért csinálod, mert jó szülő vagy, mert fontos neked a gyereked jövője. Azt szeretnéd, hogy ne maradjon le, hogy sikereket érjen el, hogy meg tudja valósítani az álmait. Ezekhez az álmokhoz éppen most segíted hozzá, azzal, hogy példát mutatsz kitartásból, fegyelmezettségből, önkontrollból. (Láttál már fegyelmezetlen olimpiai bajnokot? Naná, hogy nem.) Légy büszke magadra, és arra, amit most csinálsz és érezd át minden nap, hogy ennek nagy jelentősége van!

  • Kezdd a legnehezebbel! Érdemes nehézségi sorrendbe tenni a tantárgyakat, és azzal kezdeni, ami a legtöbb energiát igényel. A nap elején még frissek vagytok, jobban tudtok koncentrálni, így könnyeben megbirkóztok a nehezével.

  • Tűzz ki jutalmat! Ha nincs kedved a tanuláshoz, de mégis kitartasz, akkor ajándékozd meg magad valamivel: sétálj egyet egyedül sötétedés után, olvass, nézz egy részt a kedvenc sorozatodból, igyál egy pohár bort vagy egyél egy kis édességet. (Ez a módszer csak akkor működik, ha nem csinálod minden nap!)

  • Válts tanulási módszert! Ha úgy érzed, hogy te csinálod a feladatok oroszlánrészét, magyaráznod kell, de a gyerkőc csak bámul maga elé és nem is vagy biztos abban, hogy hallja, amit mondasz, akkor váltani kell. Vond be a tanulásba, kérd meg, hogy tegyen fel kérdéseket, készítsetek együtt tanulókártyákat, próbálja ő megtanítani neked, stb.

  • Készítsetek a megtanulandó anyagból társasjátékot, kvízkérdéseket! Eleinte több erőfeszítést igényelhet kidolgozni a játék részleteit és elkészíteni a táblát. Viszont, ha minden nap növelitek a kártyák számát, az adott tananyagnak megfelelően, a tanulás egy társasjátékká válhat, aminek része, a folyamatos ismétlés.

  • Próbálj meg segítőket keresni! Nézz utána, hogy van-e valaki a környezetedben, aki meg tudna tartani 1-2 korrepetáló órát skypeon keresztül. Kérdezd körbe a családot, barátokat, az osztálytársak szüleit, hogy nincs-e valaki, akinek jól megy az adott anyag, vagy foglalkozásából adódóan ért hozzá! Ez főleg idősebb gyerekeknél, matek vagy idegen nyelv esetén jöhet jól.

  • Ha meg van rá a lehetőséged, keress online tanárt! Érdemes ezt a lehetőséget is megfontolni, ha neked 3-4 órába telik valamit értelmezni, aztán elmagyarázni. Egy gyakorlott, tapasztalattal rendelkező tanár, lehetséges, hogy egy óra alatt megoldja, neked pedig sok időd és energiád szabadul fel.

  • Ha tényleg nem megy a dolog, úgy érzed eljutottál a tűrőképességed határaihoz, akkor beszéljétek meg, hogy 20 percet tanultok, utána 30 perc szünet. Megint 20 perc tanulás, utána 30 perc szünet. Ez így persze nem lesz olyan hatékony, de gyenge 3x20 perc is fényévekkel jobb, mint a semmi.

476264f0d5494f49b8ca37d2bac7fbe2.jpg

  • Bónuszként: emlékeztesd magad arra, hogy a tanulás fiatalon tart! Ha tanulsz valamit, az azt jelenti, hogy fejlődsz, megújulsz, kihasználod az agyadban rejlő lehetőségeket, edzed a memóriádat és a figyelmedet!

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vaczialexa.blog.hu/api/trackback/id/tr10015543642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.