Digitális Iskolapszichológia

Digitális Iskolapszichológia

Hogyan motiválhatók a gyerekek a tanulásra?

2020. március 30. - Váczi Alexa

Sok szülő és pedagógus tapasztalhatja azt, hogy a gyerekeknek nincs kedvük tanulni, unják a feladatokat. Ez alapvetően a hagyományos oktatási rendszerben is probléma, de a digitális oktatás bevezetése még inkább felszínre hozhatta, hogy – a szülők és a tanárok erőfeszítései ellenére – a gyerekek ellenálnak vagy fárasztónak érzik a tanulással töltött órákat. Mi lehet az oka, hogy az egyik gyerek szívesen tanul míg a másik számára kínszenvedés a tanulás? Mi játszódik le azokban a gyerekekben, akik elutasítóak az oktatással szemben? Hogyan változtathatunk ezen szülőként és pedagógusként?

c207ca97cf9a983e07e1633a679373b7.jpg

Mi különbözteti meg a motivált és nem motivált gyerekeket?

A gyerekek tanulása esetén két motivációs mintát figyelhetünk meg.

A motivált gyerekekre jellemző a fejlődési szemléletmód. Ezek a gyerekek, ha kudarc éri őket, akkor is megőrzik az optimizmusukat. Kitartóbbak és olyan feladatokat keresnek maguknak, amelyek kihívást jelentenek számukra. Az ő esetükben a siker egyenlő a saját határaik feszegetésével. Pontosabban meg tudják becsülni saját teljesítményüket és képességeiket, mint a másik csoportba tartozó gyerekek.

A nem motivált gyerekek reménytelen motivációs mintával, rögzült szemléletmóddal rendelkeznek. Amikor hibáznak, akkor egyszerűen feladják a további próbálkozást és megpróbálják elkerülni a hasonló feladatokat. Ugyanis ha nem így tennének, akkor kockázatot vállalnának, hogy kiderül róluk, hogy nem elég okosak, intelligensek vagy tehetségesek. A szégyen pedig egy olyan romboló érzés, amit senki nem szeretne átélni. Amikor egy gyerek értékeli a saját teljesítményét és megijed attól, hogy nem lesz elég jó, akkor elkezd félni a kihívásoktól. Ha valamiért küzdeniük kell, hamar elveszítik az érdeklődésüket, mert úgy gondolják, nem képesek rá.

a17fd30faa8085e159d8c7fe219bfb2d.jpg

A két mintázat nem függ a gyerekek IQ-jától vagy iskolai előmenetelétől. Sok jó képességű gyerek van, aki feladja a próbálkozást, ha nehézségekkel kell szembenéznie és sok gyengébb tanuló marad motivált. Nem mindegy,  hogy a gyerekek hogyan gondolkodnak az intelligenciáról. Úgy gondolnak rá, mint egy tulajdonságra, vagy mint fejleszthető képességre. Ugyanígy az sem mindegy, a gyerekek mit gondolnak az erőfeszítésekről és az eredményekről. Úgy gondolják, hogy a siker képességektől függ és ezek a képességek állandóak, vagy pedig abban hisznek, hogy a siker erőfeszítések eredménye.

A kutatások mai álláspontja az, hogy egész életünkben képesek vagyunk fejleszteni elménket, tanulni és új készségeket elsajátítani. Önmagunkkal kapcsolatos hiedelmeink és szemléletünk határozza meg, hogy milyen életet fogunk élni.

A dicséretekről…

ba1faa8dcc0b6a9ead8b52e4b3da5068.jpg

A szülők 80%-a úgy gondolja, hogy gyermekének dicséretre van szüksége ahhoz, hogy fejlődjön az önbizalma és ezáltal jobban teljesít majd. Ez így logikusan is hangzik, viszont egy kutatásból kiderült, hogy ez nem teljesen fedi a valóságot. Azoknál a gyerekeknél, akiknek a tehetségét és képességeit dicsérték, kialakult a rögzült szemléletmód és elutasítottak minden további kihívást. Teljesítményük pedig folyamatosan romlott, még akkor is, ha könnyebb feladatokat adtak nekik. Ezzel szemben, akiknek az erőfeszítéseit, kitartását értékelték, alig várták az újabb feladatokat, és teljesítményben jóval felülmúlták a másik csoportba tartozó társaikat.

Minden szülő a legjobbat akarja a gyermekének és minden pedagógus törekszik rá, hogy kihozza a maximumot a tanítványából. Viszont a legjobb szándék ellenére is félrecsúszhat a kommunikáció.

Nézzük az alábbi mondatokat:

  • „Ezt nagyon gyorsan megtanultad! Milyen okos vagy!”
  • „Odanézzetek, micsoda rajz! Itt a következő Picasso!”
  • „Te kész zseni vagy! Sikerült ötöst kapnod úgy, hogy alig tanultál!”

Most pedig nézzük meg, mi az, amit a gyerekek kihallanak ezekből a mondatokból:

  • Ha nem gyorsan tanulok, nem vagyok okos.
  • Jobb lesz, ha inkább nem rajzolok, mert a végén észreveszik, hogy nem én vagyok Picasso.
  • Inkább abbahagyom a tanulást, mert nem fognak zseninek tartani.

Ha az eszükért dicsérjük a gyerekeket, a motivációjukat és a teljesítményüket is csökkentjük. Persze a gyerekek szeretik, ha megdicsérik őket és ezektől az üzenetektől átmenetileg meg is nő az önbizalmuk, de ha valamilyen nehézséggel találják szembe magukat, a magabiztosság és a motiváció elillan.

Mit tehetünk?

838c76f791fce44691354e354b4d8c8b.jpg

  1. Gondoljuk végig saját szemléletmódunkat! Hogyan viszonyulunk a kudarcokhoz? Mit gondolunk az intelligenciáról és a tehetségről? Mennyire vonzóak számunkra a kihívások? A hitelesség kulcsfontosságú.

Ezen a ponton pedig szeretnék a hitelességről egy rövid történetet beszúrni:

Egy kisfiú nagyon sok cukorkát eszik, így az édesanyja elhatározza, hogy elviszi őt a mesterhez. Napokon keresztül gyalogolnak és mikor az édesanya megkéri a mestert, azt a választ kapja, hogy térjenek vissza egy hét múlva. Egy hét múlva újra elindulnak, gyalogolnak, mire a mester házához érnek. A mester mélyen a kisfiú szemébe néz és azt mondja:
- Ne egyél több cukrot!
- Ennyi? – kérdezi megdöbbenve az édesanya. – Nem tudta volna ezt múlt héten megmondani neki?
- Nem, mert akkor még én is ettem cukrot.

10ba0dccbd9a5ccc78ddfb9d930ad8ca.jpg

  1. A folyamatról és a haladásról fogalmazzunk meg üzeneteket! Emeljük ki a rengeteg edzést, tanulást, kitartást és a megfelelő stratégia alkalmazását! Fejezzük ki, hogy becsüljük és fontosnak tartjuk az erőfeszítéseit és a döntéseit
  • „Nagyon tetszik, hogy több oldalról közelítesz a megoldás felé!”
  • „Sokat tanultál és meg is látszik azon, mennyit fejlődtél!”
  • „Többször elolvastad az anyagot, vázlatot írtál és ellenőrző kérdéseket tettél fel. Ez nagyon jól működött!”
  • „Rengeteg munka volt vele, de megérte, mert nagyon sokat tanulhattál belőle!”
  • „Nagyon örülök, hogy ekkora erőfeszítéseket teszel és hogy a legnehezebb dolgokat is próbálod megtanulni!”
  • „Nagyon tetszett, hogy mindent beleadtál!”
  • „Mindenki más sebességgel tanul. Lehet, hogy időbe telik, mire felveszed a ritmust, de ha nem adod fel, sikerülni fog!”

0b8f3708cec0e1891f3810e63e8d8efb.jpg

  1. Vizsgáknál és szereplésnél az elvek ugyanazok:
  • „Nekünk az számít, hogy nagyon sokat dolgoztál, kitartottál és megtanultál mindent, amit csak lehetett!”
  • „Büszkék vagyunk rád, amiért nem adtad fel és akkor is tovább gyakoroltál, amikor nem volt kedved!”

bd1d17fd51a0d2068b8b3b2f635595e0.jpg

  1. Ne védd meg a kudarctól! Lehet, hogy ez oldaná a pillanatnyi csalódottságát, de hosszú távon ez kárt okoz. Sokkal érdemesebb kifejezni az együttérzésünket és őszintének lenni. Kihasználhatjuk az alkalmat és lehetőséget adhatunk a gyermekünknek, hogy tanuljon a hibáiból, hogy később önállóan el tudja érni a sikert. A gyereknek őszinte és építő visszajelzésekre vágynak, amit később felhasználhatnak arra, hogy jobbak legyenek. Építő kritikának azonban CSAK azt nevezhetjük, ahol segítséget is ajánlunk a gyermek számára a megoldások megtalálására és a hibák helyrehozására!
  • Nagyon kiábrándító, ha valaki ennyit készül és az még sem elég, de lehet, hogy most még nem igazán álltál készen a győzelemre. Mit szólnál, ha többet gyakorolnánk?”
  • „Engem nagyon feldühít, ha nem végzed el a feladataidat. Mit gondolsz, mikorra tudnád elkészíteni őket?”
  • „Elszomorít, amikor azt látom, hogy kihagyod a lehetőségeket! Van ötleted mi segíthetne, hogy többet tanulj?”
  • „Ez a házifeladat tényleg unalmasnak tűnik. Hidd el, együtt érzek veled! Nem tudnál kitalálni valamit, amitől érdekesebb lenne?”
  • „Emlékszel, mikor arról beszélgettünk, hogy az unalmas dolgok segítenek megtanulni az összpontosítást? Ez a feladat nagy kihívásnak tűnik! Minden figyelmedre szükség lesz. Lássuk, tudsz-e eléggé koncentrálni, hogy az egész feladatot be tudd fejezni!”

 ad195c342be7414ebdea8836097e5f76.jpg

  1. Ne csökkentsük az elvárásokat! Ugyanis a tanulók azt fogják gondolni, hogy a könnyű munka és a dicséret magától értetődő. A legjobb a nagyon szigorú, nagyon fegyelmezett, de szeretetteljes és bírálatmentes légkör kialakítása. Kihívások elé kell állítanunk a gyerekeket és közben el kell érnünk, hogy úgy érezzék, folyamatosan fejlődnek. Érezniük kell, hogy nem vagyunk hajlandóak lemondani róluk és hangsúlyoznunk kell, hogy az, hogy valami nem sikerült nekik, az csak annyit jelent, hogy „MÉG” nem sikerült. Kitartó munkával azonban menni fog, de el kell fogadniuk, hogy a sikerhez nincsenek rövidebb utak.

2f536225f2d4b79bfa1183304c4fc88b.jpg

Felhasznált irodalom: Carol S. Dweck (2015): Szemléletváltás, HVG Kiadó Zrt., Budapest.

A képes forrása: pinterest.com

A bejegyzés trackback címe:

https://vaczialexa.blog.hu/api/trackback/id/tr715573706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása