Az utóbbi időszak minden függőségnek kedvezett, de mind közül kiemelkedik az online vagy internet függőség, hiszen a digitális oktatás „legálissá” tette a számítógép és az okoseszközök használatát.

Az első számú probléma nem a tartalom, hanem maga a monitor! A mai eszközök használatát nem lehet egy lapon említeni a klasszikus tv nézéssel. Képalkotó eljárásokkal bizonyították, hogy a monitor, az eszköz által kibocsájtott kékfény és az interaktív hatás pont olyan változásokat idéz elő a gyerekek agyában, mint a kokain. Egy kutatásban égési sérültek morfium helyett virtuális játékokat kaptak, és amíg játszhattak, nem volt szükségük gyógyszerre. Tehát amikor droghatásról beszél a szakma, nem átvitt értelemben érti, világszerte jönnek létre technikafüggőség-elvonó intézetek. Ennek ellenére ötből négy szülő meggyőződése, hogyha a gyermeke a monitor előtt ül, az fejlesztő hatással van rá.

Pozitív hatások, részletesen

Természetesen – mint mindennek – ennek is vannak pozitív hatásai. Mivel a gyártó cégek érdeke, hogy minél többet eladjanak a termékből, nagyon sok pénzt fordítanak arra, hogy a számítógépek és különböző játékok fejlesztő hatásait alá tudják támasztani. (Így adnak néhány olyan racionális okot a szülők kezébe, amivel megmagyarázhatják maguknak, hogy miért engednek a gyerekek kérésének.) Az előnyök a következők: Javítja a térérzékelést, a szem-kéz koordinációt, a mintafelismerést. A látott és hallott információk összehangolásért felelős agyi területek jobban működnek, a reakcióidő pedig javul. Nincs több előnye…

Káros hatások, röviden

Amikor a gyermek a számítógép előtt ül, látszólag nagyon koncentrált. Valójában ez függőségi figyelem, amit nem a tartalomban való elmélyülés vált ki – mint például egy jó könyv – hanem a monitor.  Egy másik illúzió, hogy a számítógép ülő gyermek biztonságban van. A szülők szeretik tudni, hogy hol van és mit csinál a csemetéjük és első ránézésre nagyon biztonságosnak tűnik, hogy a szobájában ül, szinte mozdulatlanul. A monitor miatt veszélyben van az idegrendszere és a fizikai állapota; a tartalom miatt pedig a személyiségfejlődése.

Eszközhasználat közben a testérzékelés megszűnik. Még felnőtt korban is tapasztalhatjuk, hogy mennyi ideig képesek vagyunk a számítógépünk előtt ülni anélkül, hogy észlelnénk a kényelmetlen testhelyzetet. A gyerekek viszont még nem rendelkeznek kialakult idegrendszerrel, még nem alakultak ki azok az agyi pályák, amelyek az olvasáshoz, beszédhez, íráshoz, elmélyült koncentrációhoz, szociális kapcsolódáshoz és döntéshozatalhoz szükségesek. Ezek mozgás közben fejlődnek, mert a gyerekek mozogva értik meg a világot. Ha nagyobb gyerekekről van szó, akkor is megfigyelhető, hogy nem alszanak, esznek, isznak, mert nem ismerik fel saját testi jelzéseiket.

Gyakori panasz a szülők részéről, hogy gyermeküket semmi sem érdekli. Bár valószínűleg közrejátszanak más tényezők is, de a  monitorok egyik hatása, hogy visszafejlődik a természetes kíváncsiság. A gyerek kész információkat kap, két dimenzióban, gyorsan és nagy mennyiségben. Másrészt, ahhoz hogy kifejlődjön az énhatékonyság, az „én meg tudom csinálni” élménye, ahhoz sok mindent ki és meg kell próbálni, ami a monitorok előtt nem lehetséges. Vagyis nem szereznek tapasztalatot arról, hogy rengeteg mindent képesek megtenni. Ha biciklizni tanul valaki, akkor sokszor elesik, billeg, végül sikerül megtenni három métert. Ez nagyon jó érzés és ezt az agyunk dopaminnal jutalmazza. A képernyő ugyanezt a hatást váltja ki, nagyon gyorsan és intenzíven, befektetett munka nélkül. Közben a gyerekek az élet valós kihívásaival szemben eszköztelenek maradnak.

A monitor használat gyengíti a tervezés, a stratégia, a gondolkodás, a tanulás képességét, az élet megszervezését, az érzések megtartását és a feladatok kivitelezését. Nő az impulzivitás és csökken az önfegyelem, vagyis dührohamot kap, hogyha valamit nem kap meg. Ez olyan mértékben vált jellemzővé, hogy saját orvosi diagnosztikus kódot kapott.

Visszafejlődik az IQ. Ha valami új dologgal találkozunk, létrejön két idegsejt között egy kapcsolat. Ha még egyszer találkozunk vele, a kapcsolat erősödik – úgymond növekszik a sávszélesség. Idegrendszeri szinten így tanulunk. A szervezet gondoskodik arról, hogy ezek az idegi kapcsolatok védve legyenek vagyis kapnak egy szigetelést, úgynevezett mielin borítást. Ez biztosítja a kapcsolat tartósságát, vagyis, hogy amit megtanultunk, nem felejtjük el. A képernyők leállítják a mielin termelődését: ha vannak élmények, akkor is hamar szétesnek, nem épülnek be, a tanulás pedig kínkeservessé válik.

A függőség biológiája

Amikor megeszünk egy sütit, az agyunkban dopamin árad szét. Ez jó érzéssel tölt el és arra késztet bennünket, hogy újra sütit együnk. Evolúciósan úgy vagyunk programozva, hogy újra és újra megtegyük, ami jó nekünk és az emberi fajnak. A dopamin indítja be a táplálkozási és szexuális folyamatokat. Az étel megszerzése és a partner megtalálása energiát igényel, ellentétben a függőséget okozó szerekkel. Ha valaki függővé válik, túlstimulálja az idegrendszerét és ugyanannyi játék/alkohol/drog már nem fog akkora örömet okozni. A szervezet így próbálja pihentetni önmagát. Viszont így a függő még többet fog játszani/inni/drogozni és ezzel be is zárult a függés folyamata.

A különböző anyagok és tevékenységek különböző mértékű dopamin-felszabadulást váltanak ki. A csoki 50%-al növeli a dopamin szintet, a szex 100%-al, a kokain 350%-al, a kristálymet 1200%-al. A 20 évvel ezelőtti videójátékok hatását 100%-ra becsülik. Csak akkor még nem volt 180 centis LCD tv, a nap huszonnégy órájában elővehető okostelefon és internet és 3D-s virtuális valóság. Valamint olyan játékfejlesztő sem, aki a lehető legrövidebb idő alatt szeretné kiváltani a függőséget. Sem a szex, sem az evés nem tart tovább, mint egy óra… de játszani lehet akár 16 órán keresztül is.

Figyelemzavar és a képernyők

Képzeld el, hogy megnézel egy akciófilmet a moziban, utána pedig leülsz olvasni egy Jókai regényt. Milyen érzés lenne és milyen gyorsan terelődne el a figyelmed? A túlstimulált idegrendszernek időre van szüksége, hogy megnyugodjon. Ötödik sebességből nem lehet egyesbe kapcsolni, mert ez egy irreális elvárás, még egy felnőtt számára is. Most képzeld el, hogy a kísérlet után megállapítják rólad, hogy képtelen vagy az olvasáshoz szükséges mélyebb élmények kezelésére.

Minél több inger ér egy gyereket, annál több ingerrel lehet megtartani a figyelmét. 1990-től az ADHD 800%-al nőtt. Vagyis míg régen volt 2 ADHD-s gyerek, ma a fél osztály az. A technikai cégek megpróbálják elhitetni az iskolákkal, hogy a gyerekek figyelmét lehetetlen régebbi módszerekkel fenntartani. Olyan ingeráradattal vettük körül magunkat, hogy ehhez képest a gyerekek számára egy természetben töltött nap lassú és unalmas.

A képernyők – tartalomtól függetlenül – előidézik, hogy a gyerekek képtelenek a saját hangulatukat, figyelmüket, izgalmukat, kontroll alatt tartani. Túl erős ingerek érik őket és az idegrendszerül folyamatos stressz állapotban van. Felborul a hormonális rendszerek irányítása, ami felerősíti az ADHD, depresszió és szorongásos zavarokat. Ha egy gyerek 6 és 12 éves kora között naponta több, mint 2 órát játszik vagy tévét néz, kétszer akkora az esélye a figyelemzavarra. Napi 1 óra tv 10%-al, 2 óra tévé már 20%-al növeli az ADHD kialakulását. Egy felmérés szerint a 8 és 18 év közötti gyerekek napi 8,5 órát töltenek képernyő előtt. Ez sokszor több, mint amennyit alszanak. A gyerekek agy megszokja, hogy folyamatosan rengeteg hatás éri és a valóság unalmassá válik.

Egy amerikai pszichiáter 500 gyerek, kamasz és felnőtt számára írt elő 4-6 hét teljes technikai böjtöt. Ez azt jelentette, hogy nincs televízió, nincs internet, nincs mobil, tablet, videójáték. Az eredmények elképesztőek. Akinél valamilyen diagnosztizált pszichiátriai rendellenség állt fenn, az emberek 80%-nál a tünetek súlyossága a felére csökkent. Ahol nem volt diagnózis, ott a tünetek teljesen megszűntek.

Digitális oktatás

A kutatások leginkább a játékokról és internet használatról szólnak. Arról még nincsenek adataink, hogy az online oktatás milyen hatással van és lesz a gyerekekre. Én úgy gondolom, hogy a számítógépen végzett házifeladat nem nyújt akkora élményt, mint egy játék. Viszont az egész napos eszközhasználat jó alkalmat ad arra, hogy a gyerekek ezeken a felületeken keressenek szórakozást és itt kezdődik a szülők felelőssége.

Megoldások

Jelen helyzetben külön kell választani az eszközzel való tanulást és a szórakozást!

Normál oktatási helyzetben vagy nyáron, enyhe függőségnél az eszköz használat teljes beszűntetése javasolt, de ha valaki napi 5 órát játszik, akkor érdemes megfontolni a fokozatosságot és napi 1 órával csökkenteni a játékidőt. Az elvonási tünetekkel – ingerlékenység, szorongás, depresszió, dührohamok, fej és gyomorfájás – érdemes számolni és minden esetben megértéssel és türelemmel kell kezelni őket.

Elhagyhatatlan az alternatívák felajánlása: sport, szabadban töltött idő, kirándulás, kézművesség, alkotótevékenységek, művészetek, bármilyen kreativitást igénylő időtöltés, főzés, társasjáték. A zene, naplóírás, önkéntes munka, természetben töltött idő, harcművészet, kertészkedés mind jó megoldás lehet. Az egészséges emberi kapcsolatok és hobbik minden esetben óriási segítséget jelentenek, legyen szó bármilyen függőségről.

4-6 hét teljes megvonás szükséges ahhoz, hogy az idegrendszer magához tudjon térni. Ezután vissza lehet vezetni a kontrollált képernyő használatot. A cél, hogy egészséges viszony alakuljon ki a technikával. A szülőnek jó példát kell mutatnia és meg kell ismertetnie a gyermekével, hogy a digitális junk food helyett, mértékkel, értékes tartalmakat is lehet fogyasztani.

Ahhoz, hogy a visszaesést elkerüljük, ki kell alakulnia a szülő és gyerek között egy stabil kötődésnek. Szükséges, hogy legyen idő a spontán és kreatív játékra. A szabályokat egyértelműen és tisztán le kell fektetni. Valós kalandokat kell átélniük a gyerekeknek: hegymászás, fára mászás, erdei túra, tűzrakás, ahol megélhetik, hogy ügyesek és képesek tanulni új dolgokat. Fontos, hogy lehessen hibázni és kijavítani a hibákat. A hálószobában ne engedjük az eszközhasználatot, lefekvés előtt 2-3 órával pedig minden képernyőt kapcsoljunk ki. Jó irányadó mérték, hogy ugyanannyi legyen a mozgás, mint az online töltött szórakozás.

Egy utolsó kérdés

Nekem is van okostelefonom és van laptopom. Használom a közösségi média felületeit, mert a munkámhoz és a kapcsolattartáshoz nélkülözhetetlen. Felnőtt vagyok és pszichológus vagyok. Sokkal többet tudok a függőségekről, a képernyő és az internet veszélyeiről, mint a legtöbb ember. Mégis van, hogy túl sokat használom és észre sem veszem. Ha én is produkálom olykor a függőség tüneteit, akkor milyen esélyekkel indul egy 8 éves gyerek?